Levendulás könyvborító (Lavenderbuchumschlag)

A könyvborító egy ajándékötlet. Személyes. Már önmagában a könyv is személyes ajándék, hiszen ismernem kell az illető ízlését, érdeklődését, anélkül nem vásárolhatok. Ha pedig varrok hozzá ajándékba egy könyvtartót, az még kedvesebb, egyedibb. Erre már csak az tenné fel a pontot, ha hozzá illő könyvjelzővel lenne megspékelve! Na majd legközelebb!
Most lássuk a kis levendulást!

Felirat hozzáadása

 

Talán minden kézműves tevékenység közül a legkedvesebb számomra a hímzés-varrás, ez az, amiben leginkább el tudok merülni. Sajnos a Kalocsai-Matyó korszak lejárt, az a kis fellángolás, ami pár éve megfertőzte a divatipart szintén hamar lecsengett, úgyhogy új motívumok után kellett néznem. Egy időben a lányomnak hímeztem mesefigurás párnákat, majd elővettem kedvenc anyagomat, a filcet, és mindenféle hasznos-és haszontalan dekorációt gyártottam belőlük. A motívumok közül, pedig mondanom se kell, a levendula a legkedvesebb...

 

Az anyagot a könyv méretéhez szabom, nekem ez okozta a legtöbb gondot, nem is értem miért? Arra nagyon kell figyelni, hogy megfelelő mennyiségű szél maradjon, mert oldalanként a pelenkaöltés elvesz fél-fél centit....

 

A szélén már behajtva kezdem el varrni, így, ha elég cérnát hagyok, akkor elég egy befűzés, egy oldalra, megállás nélkül. Ez nekem mindig azért nagyon fontos praktikusság, mert annál szebb minél kevesebb tisztázás van benne.

 

Amikor készen vagyok, felpróbálom a könyvre. A mintát pedig szigorúan így kell megrajzolni, hiszen látványra így adja ki magát....ceruzával, vagy illanó filccel dolgozok. Majd kihímzem. Én láncöltéssel varrtam, a levendula szirmait is, két öltésig mindegyiket. Ha a láncöltésnél megfelelően szorosan varrok, akkor adja ki ezt a sodrásra emlékeztető mintát. Varrtam még rá a csokornál, egy szatén szalagból kötött masnit, és egy fagombot, amivel be tudom zárni, nehogy valaki beleolvasson!

 

Bár nem feltűnő, de háromféle lila színt használtam, így is van benne egy kis csavar...