Betlehemi jászol (Weihnachtskrippe)

A nyári költözéssel néhány dolog az "anyaországban" maradt. Ilyenek a betlehemi figuráim is, amiket évről-évre a Nagyitól kaptam kölcsön. Júniusban én is azt mondtam, mint Regős Bendegúz: Hol van még karácsony! (Indul a bakterház)
Most pedig fogtam a fejem, mert itt, Németországban, nagyon nagy hagyománya van, és nagyon drága is. Gondoltam, rendelek az internetről, de ott meg ami olcsó volt, az sajnos nem volt szépen kidolgozva. Hagytam az egészet, nem is foglalkoztam vele. Amíg egyik nap el nem mentem a közeli kedvenc kis virágos üzletembe ahol minden karácsonyi kellék éppen akciós volt. Akkor megvettem a nekem legjobban tettszőt, igazán kedvező áron. Boldogan szorongattam őket, hazavittem, kivettem, nézegettem....és bajba voltam, most aztán hova teszem?
És akkor támadt az az ötletem, hogy majd én készítek nekik jászolt, nem is akármilyet!
Sorra jártam az üzleteket, böngésztem az interneten, aztán rajzoltam egy vázlatot, melynek alapján, ma elkezdtük kivágni az elemeket...

Natúr, 8 mm-es faforgácslappal dolgozunk. Első felvonásban a rétegelt lemez volt az ötlet, de annak túlságosan újszerű, tiszta hatása van. Amikor jászolnézőben voltam, ott is mindenütt a faforgács lap volt az alap. Amellett, hogy könnyű vele dolgozni (néhány elemet még én is ki tudtam vágni a dekopírral), másik jó tulajdonsága, hogy olcsó.Mindemellett könnyen festhető, ragasztható.

A 8 mm- es vastagság miatt esélytelen csavarral összeállítani. Őszintén szólva szöggel se volt egyszerű, de végül, egy kis faragasztóval megtámogatva sikerült. Szóval a váz most áll, egy éjszakát szárad, és a hétvégén bele lehet kezdeni az izgalmasabb részbe, a dekorálásba. ( A fotó nem sikerült túl jól, olyan mintha ráborítottam volna valamit, pedig csak az árnyékom...)

Az éjszakai száradás után a jászol váza készen.



Egy hete voltunk kirándulni, és az erdőben fenyőkérget, ágakat, és mohát gyűjtöttük. Nagy naívan behoztam a lakásba, és betettem a radiátor alá száradni. Este mindenhol bogarakkal, hernyókkal találkoztam, úgyhogy száműztem a pincébe. Ma felhoztam, még mindig voltak benne "lakók", de elkezdtem a díszítést.

Miután a tetőt beborítottam a hátlapot, a kis padlás részt, és az oldallapot lefestettem barnára. Ágakból elkészítettem a kerítést az állatoknak, a létrát, a tűzrakóhelyet, néhány fahasábot. Ezeket ragasztópisztollyal összeragasztottam, majd rögzítettem. Bal oldalra került még egy tartóoszlop, ugyanabból a faanyagból. A padlásra próbaképpen beraktam egy adag szalmát, és figyelgetem, hogyan lehetne a padlót beborítani. A tűzrakó helyre egy led-es mécses fog kerülni, de azt a padlóba még be kell süllyeszteni, hogy alulról be lehessen kapcsolni majd.

A következő fázis a talaj burkolása volt. Ehhez szalmát használtam, amit ollóval felaprítottam, és a lapra ragasztottam. A vízbázisú hobby ragasztót mint festéket kentem el az alján, majd megszórtam a szalmával, és egy zacskót húztam a kezemre, avval meg jól lelapogattam. Egyes helyeken, hogy megtörjem a rendet, mohát is használtam, amit pisztollyal rögzítettem. A család szerint túl barna volt a háttér, ezért oda ragasztottam még egy csillagot, amit-ha nagyon elnézőek vagyunk-betudhatunk a nyolcágú hírvivő csillagnak, ami mutatta az utat a napkeleti bölcseknek.

És, beköltöztek a lakók a jászolba!

A kedvencem a tehén, aki boldogan nézeget kifelé a kis helyén!

A fényképek nem túl jók, sajnos, pedig mindent bevetettem. És, ha jól megnézzük, sokban eltértem az eredeti tervtől is, mert így tartottam abban a pillanatban jónak.  Hát ez van, nem lehet minden(ki) tökéletes!

Áldott ünnepet Mindenkinek!