Cserépházikók-Tegolák

A mai, egy nem hagyományos bejegyzés lesz, mert nincsenek benne fázisfotók. Ennek az az oka, hogy évekkel ezelőtt csináltam őket, és akkor még a blog gondolata nem volt meg, tehát, csak a végeredmény lett megörökítve A képeken nagyjából minden egyértelmű, de lentebb írok egy-két praktikus tanácsot, amivel bárki könnyen elkészíthet egy ilyen kedves dekorációt.

A köznyelvben úgy hívják őket, hogy tegolák. Ez, az ugyancsak "tegola", olasz szóból származik, melynek jelentése: cserép. Az első képen látható cserépforma nagyon hasonlít arra, amin a olaszok dolgoznak, ha csak megnézünk pl: egy toscana-i házat, azon valóban hasonló cserepek vannak. A másik kettő Magyarorzágon is elterjedt kúpcserép. Bár, már ugye, inkább beton, és egyéb cserepeket használnak, azért lehet még kapni tüzépeken. Én használtakat kerestem, mert azokon már van az időnek nyoma. És, ha olyan jellegűt készítettem (aminek most például a fotóját nem találtam meg), akkor kifejezetten szép volt, hogy rücskös-mohás-kopottas.

Elkészítés:

Minden esetben alapozással kell kezdeni, vagyis a tisztítás után egy fehér akrilréteget kap a cserép. Ezután a rizspapirból kivágott motívumok következnek: ablakok, ajtók, terasz, falrészlet, akármi. Ha a homlokzatot szeretném cserépszínűre hagyni, akkor csak az egyes motívumok helye alatt kell alapozni, majd dekupázs technikával felragasztani.
Téglákat lehet készíteni levegőn száradó gyurmából, terrakotta színűből, vagy fehérből is. Amikor nekem nem volt otthon, akkor dekorgumit használtam. A virágos díszítést mindenféle szárazvirágból oldottam meg, de legalkalmasabb a sóvirág.A mindenhol megjelenő zöld moha, izlandi zuzmó, nem szárított, mert akkor törne, hanem valami érdekes technikával tartósított, ma már mindenféle színben kapható, az egyik legjobb dekorációs kellék szerintem. A kavicsok murvazuzalékból vannak, ragasztópisztollyal rögzítettem őket. A spaletták orvosi spatulákból készültek. Mindennek csak a fantázia szabhat határt. Lehet tenni függönyt az ablakokba, virágokat, kislépcsőt, korlátot fapálcikákból, csengőt az ajtó fölé...
Erős fekete kontúrokat, matricafesték kontúr rajzolójával készítettem, pl kültéri lámpa. A vakolás pedig egy struktúrpaszta nevű anyaggal történik, melyet ecsettel viszek fel, szinezhető, gyorsan szárad, minden hobby-boltban kapható.
Amit különösen szerettem bennük, hogy középen van a cserepeken egy lyuk, és annál fogva egy jó nagy csavarral rögzíthető a falra. Ajándék, dekoráció, meditáció. El lehet benne merülni, nem egy gyorsan barkácsoljunk valamit jellegű...
Amint megtalálom a többi fényképet, a levendulaházat, a téli, havas házikót, a romos kiskastélyt és a cukrászdát, nyomban feltöltöm...sorry!