Miután kiválasztottam az alakokat, ceruzával felrajzoltam őket a falapra. Aki nem elég jó rajzoló, az használhat indigót. Ott arra kell figyelni, hogy nagyon finoman rajzoljunk, mert túl vastag vonalat fog kiadni, és nem lesz szép égetésnél. Legalábbis ilyen kicsi mintánál. (A falapok 6 cm-esek.)
A rajzolás után pirográffal égettem ki. Ez most olyan hivatalosan hangzik, de semmi extra, már az áruházak szezonális termékei között is lehet olykor akciósan kapni, pár ezer forint. Akinek nem lesz állandó társa, az helyettesítheti forrasztópákával is, azt pedig a nagy barkácsáruházakban lehet kapni, olcsóbb, kevésbé nőies a mérete, de megteszi.
Miután elkészültek kaptak képtartó állványt is, egy kiszáradt mohadarab lett az otthonuk. Ezt a lánykám hozta haza pár hete, kiszárítottam, és eltettem, hogy majd jó lesz valamire! Jó lett! És akkor, hogy legyen benne valami kis csavar is, kapott egy masnit még a tövébe. Bekerült a múzeumasztalkámon a többi karácsonyi kacat mellé.
További ötletek:
1 .Lyukat fúrok rá, és mehet a fára! (Mármint a karácsonyfára, akasztóval.)
2. Facsipeszt ragasztok a hátuljára, és egy kibontott kekszes zacskó kedves kis őrzője lesz, evvel zárhatóvá válik.
3. A hátuljába belegravírozom azt a nevet, akinek az ajándékot szánom, és ez lesz a kisérője.
4. Pasztellkrétával színezhetem is, kozmetikai applikátorral.
5. Farudra ragasztom, és mikulásvirágba tűzöm. (Vagy hurkapálcára.)
6. Ültetőkártyaként használom a karácsonyi családi ebédnél...
7. Elteszem a táskámba, hátha szerencsét hoz:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése