A Waldorf-játékok inspirálta manóim elsősorban gyógypedagógia- fejlesztő játékként jelentek meg a gondolataimban, de el tudom képzelni apró kezekben is, otthon a gyermekünkkel játszva, vagy óvoda kiscsoportban egy meséhez, évszakhoz vagy hangulathoz kötve, kiegészítő játékként.
A Waldorf-játékok sajátossága, hogy csakis természetes anyagból készülhetnek, egyszerűek és sematikusak, mivel maga a pedagógia is a gyermeki fantáziára épít, ezért a figurák-babák arca sosem kifejező, mert funkcionálniuk "kell" minden játékhelyzetben. Ebben a tekintetben az én manóim kicsit "sántítanak", mert alvó arcot festettem nekik, és feladat is van hozzá, az őszi levelekbe kell fektessük őket, hogy egy jó nagyot aludhassanak.( Persze ez nem jelenti azt, hogy önálló, kitalált játékra ne lehetne használni...) Testük hobby-boltban vásárolható fabábú, sapkájuk és ágyuk filcből varrva...
A manók sapkája ugyanolyan színű mint a levélágyacskák, egyeztetni kell őket, majd bebújtatni. A levelek tetején van egy kis nyílás, ahol az ügyes kis kezek egy csippentő fogással megmarkolják a manókat, és a kis nyíláson át, csavargató mozdulattal fekhelyükre teszik őket...közben tanítói irányítással átbeszélik az ősz jellemzőit, színeit, és, hogy mi történik ilyenkor a természettel...
Kis fadobozban kaptak helyet, bármikor "bevethetőek" egy foglalkozás alkalmával.
Nagyon a szívemhez nőttek, minden percét élveztem az elkészítésüknek...a varrás amúgy is a kedvencem...
