Az én kicsi házaim ( Meine kleine Häuser)

Éppen egy hónapja nem írtam bejegyzést. Az ihlet megvan, és a "számtalan szebbnél szebb gondolat", csak valahogy ilyenkor a kedv alábbhagy, amikor a karácsony elmúlik, kicsit befelé figyel az ember...
És amúgy nehéz, mert még néhány téli dekoráció itt figyel, itt-ott még áll a karácsonyfa (nálam is), de közben a szívemben már a tavasz nyíladozik, és be-becsempészek egy-két hagymás növényt is a kompozíciómba. Kicsit fura az összekép, meg kell hagyni!
A következőt is a tavaszi rét gondolata ihlette, és, mert annyira szeretem a miniatür dolgokat.

 



Levegőn száradó gyurmából kis házakat készítettem...

 

Gyufaszál segítségével kapott ablakokat, ajtókat. Majd az aljába óvatosan mindegyiknek rozsdamentes drótot szúrtam.

 

 

Amikor készen lettem, egy éjszakára száradni hagytam őket.

 

 

Az apró elemek gombakalapok, melyek aljába kis mélyedést szúrtam a gyufaszállal, és így száríom ki őket. (Van egy különc épület a képen, az a gyermeki fantázia szüleménye, és az én nagylányom két keze munkája.)

 

Száradás után lefestettem őket, majd ismét száradni hagytam. Természetesen akril festéket használtam.

 

 

Aztán kiválasztottam egy helyes kis kaspót, az aljába homokot tettem, majd beborítottam mohával, amit az erdőben szedtem, és előzőleg jól kiszárítottam.

 

 

Ezután a házakat belehelyezgettem, majd fapálcát ragasztottam a gombák aljába, és azokat is betűzdeltem. Bepöttyöztem őket, és lekentem vízbázisú lakkal. Néhány csiga, egy hajlított dróton lógó kis kő, és kész is a tündérfalu. Nagyon hangulatos kis asztaldísz, és teljesen tartós.

 

 

 

 

 

 

 



Tavaszváró mécsestartó (Frühlings Kerzenhalter)

Sajnos én gyűjtögető vagyok. Ami a legnagyobb gond evvel, hogy egy idő után már elfogy a hely, és akkor meg kell válni valamitől. Persze, ha látom, hogy nem jó már semmire, akkor nyugodtan kidobom a kacatokat, de sok minden újragondolható. Így volt ez most néhány befőttes üveggel is.

Mindig gondosan lecimkézve teszem el őket, úgyhogy el is kezdhettem festeni. Egy szatén fényű fehér akrillal dolgoztam,- jobb lett volna ha matt-, de most ez volt itthon. Mosogató szivaccsal lefestettem őket, először simán maszatoltam, majd mint ahogy a púdert visszük fel az arcunkra a fehér festéket eldolgoztam a szivaccsal, így különös hatása lett.

 

Ameddig száradtak, szalvétából kivágtam a virágcsokrokat, és dekupázs technikával ráapplikáltam az üvegekre. A kontúrokat kevés hópasztával rusztikusabbá tettem, majd effekt arany akrillal itt-ott belamaszatoltam, a végén pedig egy csipkesávot ragasztottam az üvegek nyakára.

 

 

És már készen is vannak. Na ehhez nem kell igazán nagy kézügyesség, és egy óra alatt megvolt az egész! Úgyhogy aki már kiolvasott egy csomó könyvet, megnézett egy rakás filmet, kezdjen el alkotni,mert amint megérkezik a tavasz, úgy is kevesebbet szán minderre...nincs kifogás!

Ledes mécses most nagyon menő nálunk, úgyhogy be is üzemeljük ma este!